Az ember élettani funkcióinak működéséhez az egyik legfontosabb eleme a víz (gy.k. H2O, azaz Dihidrogénoxid - igen, kétszer annyi, rendkívül robbanékony hidrogén van benne, mint az oxigénből - mely, ha szintén dupla mennyiségben jelenik meg a Hidrogénnel (H2O2), a hajat is kiszőkíti, annyira reaktív elem). Ha ebből a H2O-ból eleget fogyasztasz, meggátolhatod a kiszáradásodat, de hosszú távon "lugosíthatsz" vele, meggátolhatod a vesekő kialakulását, fejfájást csillapíthatsz vele és a többi. Persze nem kívánom megadni, mi is az elegendő napi mennyiség, mert szerintem nem is 24 órában kellene mérni a fogyasztást, hanem óra szinten, beleszámítva az aktuális aktivitási szintet.
A víz egy rendkívül stabil, és különleges elem, akárcsak, ha társadalmi szemszögből nézzük: egy erős alkotóelem magához vonz 2 gyengébbet. Bár e kér gyengébb önállóan rendkívül robbanékony, mégis, e triumvirátus igen erős egységet alkot. Különösen érdekes megfigyelni, mi van akkor, ha mégis egy erős egyén kapcsolódik a csoporthoz? Eleinte jól megvannak, ám később az egyik erős egyed kiválik, és szó szerint visz magával mindent. A maradék három újra stabil kapcsolatot épít ki.
E három egyed képes elvegyülni mások között, képes "kordában" tartani (akár korlátlanul) pl. az alkoholt anélkül, hogy elengednék egymást: egy vezér, és két alattvaló.
Ha e triumvirátus képes meggyőzni egymást, hogy így jók, így stabilak, az idő végezetéig így maradhatnak.
Azonban az emberek nem ilyenek. Néha 1-1 hidrogén fellázad, bekapcsolódik 1-1 molekulába, amiből sav lesz, vagy épp eltávozik 1-1 molekulából, melyből lúg lesz (ráadásul eme mozgásokat nem is egy darabban végzi), és mi marad? Nem más, mint valami maró anyag.
Az oxigén feladata, hogy kordában tartsa a hidrogéneket. Elég erős ehhez, van elég energiája is. De mi van akkor, ha elfogy a türelme? Elereszti a hidrogéneket, akik jó esetben csak savakat (netán a hiányuk lúgokat) alakítanak ki, ám hosszú távon, két hidrogén igazán nagy összekapcsolódása során akár magfúzióhoz is vezethet.
Persze ez nem biztos, hogy rossz. Hiszen két hidrogén egyesülésekor új elem, vagyis hélium keletkezik, mi több, energia is felszabadul.
Azonban mi lesz az oxigénnel? Rossz esetben talál újabb két kóbor hidrogén atomot, és magához csatolja, Jó esetben talál egy ugyan olyan oxigént, mint ő maga, azonban belőlük nem lesz plusz. Csak víz, vagy oxigén molekula.
De ne felejtsük el, hogy e két molekulának köszönhetjük mindazt, hogy mi, állatok és emberek itt vagyunk..
Tehát ne becsüljük alá azt az oxigén atomot, mely önmagában kóborol: rendkívül reakciódús, magába omlaszthatja a környezetét, magába szívhat 2 hidrogénatomot, vagy akár találhat egy vele megegyező, látszólag energiadús atomot, mellyel egyesülve rendkívül stabil, így nehezen felbontható egységet képez. Ám, a felbontásával mégis életfunkciókat adó egyesülésről van szó.
Kérdés: mi lennél? Örökké virgonc, szabad hidrogén atom, akit olykor befognak keményen, vagy a nagy, bölcs és irányító szellemmel ellátott oxigén atom, akinek a továbblépéshez mindenképpen önfeláldozónak kell lenni
