Góliát egy másik Góliát. Ez a Góliát nagy "embernek" tűnik, mert mindenki felnéz rá, mindenkinek vonza a tekintetét. És Góliát ezt évezi, azonban nem tudja, hogy ezt a kitűntetett szerepet nem magának, hanem külső adottságainak köszönheti. Ettől függetlenül élvezi a szitut, élvezi azt, hogy látszólag tisztelik, kedvelik, és szabadon választhat követői közül, akik önkéntes áldozatai lesznek.
Dávid is beleesett eme tiszteleti kultusz csapdájába, ahogy sok társa is. Azonban Dávid nem volt egyedül, számos bartja volt, akik figyelmeztették a veszélyre.
Góliát sorban falta hű követőit, és egyre csak azt vette észre, hogy e követők egyre csak fogynak. Felfalta Dávid barátait, ismerőseit. Dávidnak ekkor felnyílt a csipája, és leült egyezkedni Góliáttal. Rájött, hgy Góliát csupán az ösztöneinek hódolva cselekszik, ezért zabálja követőit - egyszerűen csak éhes. Érdekes módon Góliát válogat a követők közül, és Dávid szerencséjére (vagy szerencsétlenségére) nem esik bele kedven falataiba.
Góliátnak hiába adnak tanácsot, javaslatot, éhségéről nem tud lemondani. Dávid erre elmeséli Góliátnak, hogy bár ő is a hű követői közé tartozik (talán épp az utolsó), mások tanácsára lemondana eme követésről és megpróbálja Góliátot is diétára fogni. Góliát ezt végiggondolva összeroskad: összeomlik a világnézete, rájön, hogy étvágya tévútra vezette, és elfogyasztott követőit nem pótolhatja. És sírva fakad Dávid vállán, mint ahogy azt a Góliátok szokták.
Azonban ez valószínűleg csak időleges, Góliát éhségvesztése nem végleges... Dávid pedig határozatlan. Üsse ki jobban Góliát szemét, ha már ennyire vak, vagy maradjon követőként, és így irányítsa Góliátot. Mert erre már talán képes. De arra semmiképpen, hogy Góliát józanul Dávid követőjévé váljon.
