Nyaraltunk. Szerencsémnek és kitartásomnak köszönhetem, hogy megtehettem. Bár nem messze, csak ide a déli szomszédunkhoz, ám mégis kimozdultunk kissé összement, ám annál inkább szeretett porfészkünkből.
Nem részletezném az élményeket, mindenkinek lehetnek szép, csúnya, jó és rossz emlékei. Én inkább egy tapasztalatszerzést mesélnék el.
Ha már tenger, akkor hajókázás. Mivel későn jelentkezünk, ezért lemaradunk a csodás, ultradizájnos, szép, túristanyálcsorgató kétárbócos-dízelhajtású hajóról, és csak egy kisebb "ladikra" férünk fel, ami olcsóbb sem volt. Sebaj, irány a szembe lévő part két kis települése, közben egy kis ebéd a hajón. Kikötünk, sétálgatunk, jó túristához méltóan bevásárolunk a helyi nevezetességekből, majd vissza a hajóra. Ott már lökik is elénk a frissen sült homoksügeret, és a bort.
Épp lakmározunk, mikor a kapitány leül hozzánk, és jelzi, hogy volna egy "kis" probléma. Mégpedig az említett csodálatos "kétárbócos" bizony lerobbant, és nem mernek továbbmenni. Tehát el kéne vontatni, de ezért sajnos nem fogunk eljutni a másik városkába. Csapatunk az asztal felett összenéz, rábólint: persze, az emberek biztonsága mindenek felett, mi így is jólérezzük magunkat, legalább kis katasztrófa turizmusban és részt vehetünk. Kapitány szája felfelé görbül, nem is tudja, hogy hálálja meg. Felál, és elköszön, majd odamegy a másik, nagyobb csoporthoz (nem, nem magyarok voltak). Mi lakmározunk tovább, közben oda-oda sandítok. Kb. negyed óra múlva a kapitány legörbült ajakkal mászott vissza kuckójába, s pár perc elteltével egy halom pénzzel ment vissza a csoporthoz.
Megint összenézünk, mint a bárányok. Igen, megint hallgattunk, megint jófejek voltunk, és megint rosszul jártunk. Vagy mégsem? Ismerősöm, aki nem igazán szereti a halat, épp csak csipegetett a tányérjából. Ezt kiszúrva a kapitány azonnal elérakott egy sertés sültekkel megrakott tálat, nekünk meg felszolgáltak extra adag halat. A bor- (és üdítő-) fogyasztásunkkal sem volt gondunk, amint kiürült az üveg, azonnal hozták a következőt - szó nélkül.
Pontosítanék: a jóllakot bárányok hallgatnak...
